A mediterrán országokban élő emberek életszeretete, családcentrikussága, jókedve, valamint a tenger közelsége, a bor, a szőlő, a leander és a levendula illata jellemzi leginkább ezt az irányzatot. A stílusba azonban sokkal több minden belefér, mint azt elsőre gondolnánk.
Magyarországon a mediterrán stílus az egyik legelterjedtebb, sokak szerint azért, mert a magyarok többsége a Földközi-tenger partján tölti szabadságát, és szeretné otthonában is felidézni az ottani hangulatot. Közkedveltségéhez azonban valószínűleg az is hozzájárul, hogy a stílusra jellemző színek és anyagok segítségével könnyen igazi, családias, meleg otthont varázsolhatunk, ahová a legfárasztóbb napok után is öröm hazatérni.
A mediterrán stílus Portugáliától egészen Görögországig a Földközi-tenger teljes partvidékére jellemző, ennek ellenére, ha mediterránról beszélünk, elsősorban a dél-olaszországi és a spanyol enteriőrökre gondolunk. Pedig a görögökre jellemző hideg színek, és a jellegzetes provence-i bútorok ugyanúgy hozzátartoznak a mediterránhoz, mint a terrakotta árnyalatai, a cserépedények, és a kovácsoltvas kiegészítők.
Sajátosságok
A főbb jellegzetességek a Földközi-tenger egész partvidékén megfigyelhetők, ám az apróbb sajátosságok földrajzi területenként változnak.
Spanyolországra a csipkézett fémrácsok, a mázas csempék, és a vasalt pántokkal díszített régi faládák jellemzőek, Olaszországban karakteresebb, kontrasztosabb motívumokat és kevesebb bútort használnak.
A provence-i területeken leginkább az antik, vidékies bútorok, és a kovácsoltvas kiegészítők terjedtek el, a görög mediterránra ugyanakkor a tenger közelsége nyomta rá a bélyegét, ezért ott főként hűvös színeket használnak: kéket, zöldet, valamint ezek árnyalatait. A mediterrán stílus színvilágát alapvetően a tengerpart, a naplemente, az olajfa, a szőlő és a napfény határozzák meg. Jellemzőek rá az intenzív, meleg, természet közeli színek, a narancs és a terrakotta, ami szabadon variálható élénk sárgával, vaníliával, rozsdabarnával, tengerkékkel, olíva zölddel sőt akár arannyal is. A falak festése során általában két-három színárnyalatot használnak, az antik hatás érdekében a különböző rétegeket szivacs vagy egy rongy segítségével dolgozzák össze a falon.
A mediterrán stílus legjellegzetesebb mintái a citrom és a szőlő, valamint az olíva, ezek megjelenhetnek a textileken de akár az apróbb kiegészítőkön is. A függönyök készülhetnek nehéz, súlyos anyagból, ezek mellett jól mutat egy-két tengerparti hangulatot árasztó faliszőnyeg is. A lakás hangulatát a mázas mozaikcsempék és meleg, földszínű padlóburkolat teszi igazán tökéletessé. Az autentikus mediterrán bútorok leggyakrabban nehéz, rusztikus darabok, amik általában kopottas fenyőből vagy tölgyből készülnek. A kisebb bútorok, székek, asztalkák, polcok és lámpák alapanyaga kovácsoltvas, de az élénk földszínekkel remekül harmonizál a gyékény is. A legjellegzetesebb kiegészítők a kézzel festett szőlő-, olíva-, vagy citrommintával díszített agyagedények, a bronzból készült vázák és persze az agyagcserepekbe ültettet mediterrán növények. A megfelelő színekkel, mintákkal, bútorokkal illetve textilekkel könnyedén felidézhetjük a levendula és leander illatú nyári estéket.
Tippek a mediterrán otthonhoz
Persze ennek az is feltétele, hogy napfényes és tágas terek legyenek lakásunkban. A kicsi sötét lakásokban csak óvatosan, pár jellegzetes kiegészítővel, és világosabb színekkel, például sárgával, halványzölddel illetve ezek árnyalataival próbálkozzunk, a sötétebb földszínek, például a barna és a terrakotta erőltetett használata ugyanis még inkább összenyomhatja az amúgy is kicsi teret. Nem kell feltétlen az egész lakást felújítani, már azzal is komoly változást érhetünk el, ha lecseréljük a függönyöket és a kiegészítőket. Dohányzóasztal gyanánt használhatunk egy hatalmas régi, nagy vaspántokkal díszített faládát, ez az egész nappali hangulatát megváltoztatja. Kovácsoltvas gyertyatartókkal, asztalkával és néhány cserép kaspóval, padlóvázával tovább erősíthetjük a mediterrán fílinget. De egy mediterrán hangulatú ágytakaró is csodát tehet a szobával.
forrás, forrás
|