Különös növény a fagyöngy: élősködő, mérgező, ám gyógyhatással is bír. Ősidők óta nagy becsben tartották, a kelták szent növényként tisztelték és varázserőt tulajdonítottak neki. Napjainkban is az ártó hatások elleni védelem szimbóluma az ajtóra helyezett örökzöld koszorú. 

   A fagyöngy (Viscum album) 40-150 cm átmérőjű, a fakínfélék családjába tartozó, félélősködő, kétlaki, örökzöld, gömb alakú cserje, mely lombos fákon él. Több, mint ezer faja ismert, hazánkban azonban csak két fajuk él, a sárga és a fehér fagyöngy. A csírázó növény a telet is átvészeli, gyökerei áthatolnak a kérgen az élő farétegbe, és onnan veszik fel a tápanyagot. A gazdanövényeken nagymértékben elterjedve a fák ágai száradni kezdenek, majd a fa elpusztul.

A fagyöngy fehér bogyói (via)

  Örökzöld levelei bőrszerűek és zöldessárgák. Bogyói gyöngyméretűek, fehérek, kissé üvegesek, belül nyálkásak és ragadósak. A magvak sem vízben, sem földbe kerülve nem csíráznak - a madarak hordják szét és hullatják le a fák kérgén a ragadós magvakat. A megtapadt magvakból fejlődik ki az új növény.

Fagyöngy koszorú (via)

  A fagyöngy legalább fél méter átmérőjű gömböket fejleszt, amelyeket nem könnyű "letermelni" a fák koronájából, hozzá sziklamászó felszerelés és tudomány szükséges.

 Virágvázába állítva azonban sokáig tartó szobadísz a fagyöngy fehér bogyós ága.

forrás