A rendkívül jól szigetelt házak elterjedésével az utóbbi években újra reflektorfénybe került a penész. Sokaknak okoz fejtörést, hogy mit is kezdjenek a falakat elrondító, fekete foltokkal, pedig nem ez a legrosszabb, amit a penész okozhat...

Mi is az a penész?

  A penész egy, a köznyelvben használt gyűjtőfogalom, amely alatt megjelenésükben hasonló, de rendszertanilag különféle törzsekbe (Hyphomycetes, Zygomycetes) tartozó mikroszkopikus gombákat értünk. Több ezer faj ismert, melyek mint szervesanyag-lebontó szervezetek nélkülözhetetlen tagjai az ökoszisztémának. Nagyrészt légáramlatokkal terjednek, ezért szaporodásuk érdekében tömeges mennyiségben, ivartalan úton (mitózissal) spórákat, úgynevezett konídiumokat képeznek. A spórák leszakításához szükséges légáramlat sebessége átlagosan 0,4-2,0 m/s.

  A konídiumok mérete jellemzően 2-100 μm közé esik. Ez azért fontos jellemző, mivel ettől függően a légzőrendszer más-más régióiban tapadnak meg. A nagyobb gombaelemek az orr-garat, a közepes méretűek a légcsövek (bronchusok) szintjén, míg a kisméretű (1-5 µm) gombaspórák a tüdő legmélyén, a léghólyagocskákban (alveolusok) fejtik ki hatásukat.

A gombák a növekedésüket már 2 °C-on is megkezdik. Amennyiben a környezeti feltételek kedvezőtlenek, inaktív állapotba kerülnek, azonban hosszú ideig életképesek maradnak. Egyes fajok túlélik a fagyot, a magas hőmérsékletet, a szélsőséges pH-t, illetve sótartalmat vagy a kiszáradást is – figyelmeztet dr. Magyar Donát aerobiológus.

Allergiát és asztmát okozhat, de halálos is lehet

  A gombák által kiváltott betegségek sokfélék lehetnek. Az allergénekkel szembeni túlérzékenység kialakulásának (szenzitizálás) folyamatában jelentős szerepet játszanak a gombák az újszülötteknél. Ezért igen fontos a kisgyermekek hálószobáját megvizsgáltatni és a penésztől megtisztítani. A lakásban található penész szoros összefüggésben áll az asztma, valamint más allergiás megbetegedések előfordulásával. A penészes és vizesedő falú lakásokban élő gyerekek körében magasabb az asztma, az allergia és egyéb légúti gyulladások kialakulásának kockázata.

Megelőzés

  Nem elég csak arra figyelni, hogy a látható penészt eltüntessük a lakásból, hanem minél korábban meg kell akadályozni a penész kialakulásának lehetőségét, szerinte az a biztonságos és egészséges otthon egyik legfontosabb előfeltétele a megfelelő szobahőmérséklet, az alacsony páratartalom és a jól szellőző falak.

  Az energetikai korszerűsítéssel és az életvitelünk esetleges változásával nagymértékben megnőtt a lakások páratartalma. Hiába a szigetelés, annyira magas a páratartalom, hogy az lecsapódik a falakon, ablakokon. Jó szigetelés esetén a légcserét kell fokozni, hogy kiküszöböljük a penészesedést. Erre sok esetben megfelelő lehet a rendszeres szellőztetés, de sok esetben – illetve ha automatizált, és optimális megoldásra vágyunk – szellőztető rendszereket kell kiépíteni.

  Több hátránya is van a szellőztetésnek. Először is, a modern szellőztető eszközökhöz képest sok hőenergia megy veszendőbe. Másodsorban nem túl kényelmes megoldás, és emiatt sajnos sokszor el is marad. Nem utolsósorban pedig: nem tudjuk, hogy elegendő volt-e a szellőztetési idő a páratartalom szempontjából. Ezért ha már korszerű, modern nyílászáróink vannak, nem árt a szellőztetést sem modernizálni.

Lehetséges megoldások

  Az ablakokra szerelhető légbevezető elemek már egy fokkal magasabb kategóriát képviselnek a szellőztetésnél. Talán mindenki látta már a panelprogramokból jól ismert műanyag nyílászárókat, amelyeken egy kézzel nyitható-zárható résszellőzőt találunk. Nos, ezen a ponton derül ki, hogy légbevezető és légbevezető között is micsoda óriási különbség lehet!

  A manuálisan működtethető légbevezető elem ugyanis semmivel nem jobb, mint az időközönkénti szellőztetés. Gondoljunk csak bele! Itt is magunknak kell odafigyelni arra, hogy mikor nyitjuk ki, és mikor zárjuk el a szellőzőnyílást, így a kényelmet tekintve semmivel sem vagyunk előrébb. Ugyanúgy nem tudjuk, hogy légcsere-, vagy páratartalom szempontjából elegendő volt-e a szellőztetési idő. Egy ilyen szellőzőnyílással tehát annyit sikerül csupán elérnünk, hogy valamelyest lerontjuk a nyílászárónk tokjának hőszigetelő értékét. Na persze nem nagy titok, hogy ezek az egyszerű résszellőzők nem is igazán a szellőzés végett kerülnek beépítésre, hanem a gáztűzhelyek miatt biztonsági okokból. Aki tehát azon törte a fejét, hogy így oldja meg a szellőztetést, gondolja át még egyszer, vagy olvasson tovább, ugyanis egy nem sokkal drágább, de lényegesen hatékonyabb eszköz is létezik erre.

  A kulcsszó nem más, mint a higroszabályozás. Egy olyan egyszerű szerkezetet, mint például az ablaktokba építhető légbevezető, költséghatékony szellőztetőeszközzé tudunk varázsolni, ha higroszabályozással látjuk el. A működési elv rendkívül egyszerű, arra épül ugyanis, hogy bizonyos anyagok a páratartalom emelkedésétől megnyúlnak, a szárazabb levegőtől pedig összehúzódnak. Ilyen – páratartalomra érzékeny – poliamid pántkötegek mozgatják a higroszabályozott légbevezetők zsaluit is. Így értelemszerűen akkor nyílnak ki a zsaluk, amikor megnő a páratartalom a lakásban, és amint az normalizálódik, visszacsukódnak.

  Ezzel máris kilőttünk két problémát. Az első a kényelem, ugyanis hozzá sem kell nyúlnunk a higroszabályozott légbevezetőhöz, mindent automatikusan végez. A másik pedig az elégtelen szellőzés, az egyszerű kis szerkezet ugyanis addig tartja nyitva a zsalukat, amíg a páratartalom nem normalizálódik. A poliamid pántok el vannak zárva a külső levegő elől, tehát kizárólag a lakás levegőjében lévő nedvességre reagálnak, így teljesen biztosak lehetünk abban, hogy mindig optimális szinten tartják otthonunk páratartalmát. Áruk 6 és 12 ezer forint között mozog mérettől függően, tehát szembeállítva a higroszabályozás nélküli légbevezetőkkel csupán 3-5 ezer forintos különbséget találunk darabonként.

Akinek még ez sem elég, az jól teszi, ha teljes rendszerben gondolkodik.

Higroszabályozott központi szellőztető rendszer 

  Ehhez már nem csak légbevezető elemekre, hanem légelvezetőkre-, valamint egy, vagy több ventilátorra is szükség van. A teljes rendszer nagy előnye, hogy nem csak befelé jön a friss levegő, de a központi ventilátor el is távolítja a lakásból az elhasználódott, párás levegőt. A higroszabályozásnak köszönhetően a ventilátor és a légbevezetők zsalui összehangoltan működnek, és csupán akkor lépnek „akcióba”, ha a belső páratartalom túl magas. Mivel a ventilátor nem a lakótérben kap helyet, hanem egy alárendelt helyiségben, így a zaj sem zavarja a lakók nyugalmát.

  Egy ilyen rendszerrel teljes mértékig biztosan lehetünk abban, hogy mindig friss lesz a levegő a lakásban, és a páratartalom sem fogja elérni a kritikus szintet. Persze az extra kényelemért extra mélyen bele is kell nyúlnunk a zsebünkbe, ugyanis egy központi ventilátor 50 és 100 ezer forint közötti összegre tehető, a légelvezető elemek darabjáért pedig átlagosan 15-25 ezer forintot kérnek el.

  A fenti megoldások mind alkalmasak arra, hogy csökkentsük általuk a lakás levegőjének páratartalmát, ám egy kérdésre még mindig nem kaptunk választ. Létezik-e olyan szellőztetési mód, amellyel mindezek mellett a drágán megtermelt hőenergiánk sem vész kárba? Nos igen, létezik, rekuperátornak hívják. Ez a szellőztető rendszer mind árban, mind a beépítési munkákat tekintve jóval nagyobb volumenű, mint az eddig részletezett megoldások.

forrás, forrás

Ha tetszett a cikk, oszd meg a barátaiddal is: