A nyugalmat adó, természetközeli, vidéki lét sokak számára vonzó. A városi kőrengetegben élők nosztalgiát éreznek az olyan egyszerű, kedves és kényelmes otthon iránt, mely mindenekfelett a lakóját szolgálja. A provence-i ház épp ilyen: a külső és belső környezet, valamint a benne élő ember harmóniájáról árulkodik. Berendezése hagyományőrző, a különböző korokból származó bútorok és patinás tárgyak jól megférnek egymás mellett. Finom báját a régmúltat idéző, kissé kopottas felületek, a visszafogott, tompa színek adják.

Hogyan tegyük stílusossá?

Az anyagok

  Az igazi provance-i otthonban csak természetes anyagokat találunk: sok követ, fát, fémet, mázas kerámiát. Lehetőleg semmi ne legyen új, hiszen épp az a stílszerű, ha a lakásban nem minden tökéletes és hibátlan. A fa felületeket (ajtók, ablakok, bútorok, kép- és tükör keretek) érdemes antikolni, fehér vagy pasztell lazúrral lekenni.

via

A falak

  Kivételesen nem baj, ha a fal régen vakolt, kissé hepehupás, hiszen a stílusra jellemző az egyenetlen, durva felület. Sima falat utólag is rusztikussá tehetünk készen kapható struktúrglettel vagy ilyen jellegű tapétával. Ha bátrak vagyunk, akár le is verhetjük a vakolatot, a nyers téglafalat pedig egyszerűen csak le kell meszelni. Színes falat is készíthetünk házilag, minél foltosabbra sikerül, annál jobb.

via

A padló

  Legjellemzőbb a hideg burkolat, a többnyire mázas kerámia lapok a ház minden helyiségében. Az sem baj, ha kopottak vagy éppen repedezettek. A régi, nálunk is elterjedt fekete-fehér metlachi lapok kifejezetten stílusosak.Ha van otthon azonos méretű, de különböző színű maradék csempénk, bátran felhasználhatjuk kisebb helyiségek burkolására. A szobákba festett vagy viaszolt hajópadló illik, ha nincs ilyenünk, hasonló, rusztikus hatású, laminált burkolattal helyettesíthetjük.

via

Bútorok

  Egyszerű, valódi fából készült, népi motívumokkal díszített, festett vagy méhviaszolt szekrények, használati tárgyakkal telerakott nyitott polcok, támlás, karfás padok, faragott kisbútorok, asztalok. A patinás tárgyak az időtlenség illúzióját keltik, a múlt megőrzése egyben a jövő záloga is. Ha például van régi , örökölt fenyőfából készült tálalószekrényünk, ebédlőasztalunk, székünk, csiszoljuk le és kenjük le tojáshéj, fehér vagy esetleg szürkéskék lazúrfestékkel. A régi, vesszőből font kerti fotelt sem kell kidobni, egy virágmintás párnával kifejezetten jól mutat a nappaliban. A konyhabútor munkalapját, vagy a kidobásra ítélt hokedlit beboríthatjuk pl. színes csempékkel.

via

Textilek

  A bútorokat sokszor színes, csíkos vagy virágmintás huzat, az ágyat kézzel szőtt gyapjú takaró borítja.Bátran elővehetjük, és újra használhatjuk a nagymamától örökölt nyers lenvászon törölközőket, ágyneműket, abroszokat.

via

Kiegészítők

  A felesleges, öncélú díszítés nem e stílus sajátosságai, a kedves hangulatot elsősorban a használati tárgyak és a kézműves alkotások teremtik meg. Ezek legtöbbször régi, színes kerámia edények, fém teáskannák, száradni felakasztott virágcsokrok vagy fűszernövények, befőttek, fonott kosarak, kovácsoltvas gyertyatartók, csillárok , olajfaligeteket vagy gyümölcsösöket ábrázoló képek. Ha nincs ilyenünk, a használtcikk-piacokat böngészve igazi kincsekre lelehetünk.

via

Amitől igazán franciás lesz

  A levendula elengedhetetlen kellék. Minden helyiségben jól mutat belőle egy-egy csokor. Fontos, hogy illata bejárja a házat, ezért akár szárítva, akár illóolajként használjuk belőle minél többet.

 Előszedhetjük a régi horgolt csipketerítőt, mely alá tegyünk halvány színű abroszt.

via

Jellemző színvilág

  Éghajlata miatt Provence a mediterrán vidékek közé sorolható, mégis eltér a színvilága a hagyományos déli vidékek palettájától. Itt minden szín kicsit napszítta, fáradt, tompa, fakó. Jellemző a törtfehér, a tojáshéj, a bézs, az okker, a szürkés, a hamvaskék, az olajzöld, a mályva és a púderrózsaszín, a halványlila valamint a levendulakék. Egyik szín se domináljon, egymással harmonizáló tónusokat válasszunk.

forrás