Létezik néhány olyan faj, amely nemhogy a leveleit nem veszíti el télire, hanem egyenesen ezt a hideg évszakot „szemelte ki" a virágzásra. Ezekkel a növényekkel szinte megkoronázhatjuk a téli kertünket.

A hideg idő virágzó növényei

  Egyre ismertebbek ezek közül az ún. „fenyérnövények". Ilyen pl. a vékony erika (Erica gracilis) és a csarab (Calluna vulgaris): ezek a halottak napja körül virágoznak, míg más fajok még később, a tél kezdetén. A havasi erika (Erica carnea) rendszerint már az újév elején nyitja a virágait: fajtától függően január és április között. Látszólagos igénytelenségük ellenére nem árt őket éjszakára takarni. A fenyérnövények különleges körülményeket, kimondottan savanyú talajt igényelnek. Legjobb, ha egy csoportba ültetjük őket a hasonló környezeti igényű növényekkel együtt.

Rózsás bangita (Viburnum farreri)

  A higan cseresznye egyik fajtája (Prunus subhirtella 'Autumnalis') már az ősz vége felé, illetve decemberben megörvendezteti a kerttulajdonosokat az első, halvány rózsaszín virágaival, majd rövid téli szünet után áprilisban, a cseresznyékkel együtt újra virágozni kezd. Ez a fácska már az első években virágzik, és körülbelül 5 m magasra nő.

  A rózsás bangita (Viburnum farreri) már novemberben hoz virágokat, majd januárban folytatja a virágzást, és halvány rózsaszín, később fehérré váló virágpamacsokkal díszít. Néhány héttel később követi ezt a kikeleti bangita (Viburnum x bodnantense 'Dawn') is. Ennek a növekedése hasonlít a rózsás bangitáéhoz, de annál bővebben virágzik, a virágai pedig erőteljesen rózsaszínűek. Az illatos virágok nyílási ideje részben belenyúlik már a varázsmogyoró (Hamamelis) virágzási idejébe. Ennek a cserjének a bizarr, sárga, keskeny, szalagforma szirmú virágai januártól márciusig láthatók a csupasz ágakon.

Kikeleti bangita (Viburnum x bodnantense 'Dawn')

  Az előbbiekben említett néhány faj virágzása az egyedülálló időpont miatt olyannyira feltűnő, hogy mindenképpen főhely illeti meg e cserjéket a bejáratnál vagy az előkertben.

  A téli jázmin (Jasminum nudiflorum) tetszetős, csüngő ágú, támaszkodva akaszkodó növény. Támrendszeren akár 5 m magasra is felkapaszkodhat. Csillag alakú sárga virágai már decembertől egészen márciusig díszítenek.

  Télen hozzák a virágaikat a mogyorók is: a hosszú, sárgás barkák már február-március folyamán megjelennek a csupasz ágakon. A 'Contorta' nevű fajta 14 nappal később virágzik ugyan, de csavarodó ágaival egész télen díszít.

Téli jázmin (Jasminum nudiflorum)

  Ez a különleges forma kifjezetten szépen mutat, ha hó vagy dér fedi. A fák árnyékában érzi jól magát a hunyor (Helleforus niger): fehér virágai közvetlenül a hó alól törnek fel, néha már decemberben. Ugyancsak a fák alatt, január-február folyamán nyílik a kislevelű ciklámen (Cyclamen coum). Rögtön ezután pedig már bontják is a szirmaikat a kora tavaszi hagymások-gumósok: a hóvirág (Galanthus nivalis), a téltemető (Eranthis hiemalis), a sáfrányok (Crocus), a tavaszi tőzike (Leucojum vernum).

  Az árvácska és a százszorszép talán a legnépszerűbb tavaszi virágaink, palántáikat szinte minden kertészetben tartják, így már kora tavasszal hozzájjuthatunk. Mindkét növény kétnyári, ezért ha otthon  szeretnénk szaporítani, akkor nyáron vessük el a magokat. A fiatal növények már a vetés évében virágozni is kezdenek ősszel, és enyhe, hómentes időben a télen is folytatják ezt. A százszorszép valamivel érzékenyebb, ezért erős fagyok előtt takarjuk le rőzsével.

Téltemető (Eranthis hiemalis)

Virágzó hajtások a lakásban

  A korán virágzó fák és cserjék mély nyugalma már az első fagyos éjszakák elmúltával megszűnik. Ilyenkor vághatunk róluk gallyakat, és azokat a fűtött szobában kivirágoztathatjuk. Valószínűleg nem fogunk csalódni a cseresznye- és szilvafélék, a mandula, az alpesi ribiszke (Ribes alpinum), az aranyfa/aranyvessző (Forsythia, elterjedtebb, de helytelen nevén: aranyeső), a kökény (Prunus spinosa), vagy a húsos som (Cornus mas) hajtásaiban. Ha a leszedett vesszőket meleg szobában vázába állítjuk, akkor már a fagyos tél közepén is kinyílnak az első virágaik. A hagyományok szerint Borbála-napkor (december 4.) szedik a vesszőket, hogy azok karácsonyra kivirágozzanak.

  Ha a gallyak fagyottak, akkor először hűvös pincében olvasszuk fel azokat, majd körülbelül 12 órára állítsuk 35 °C-os vízbe. Ezután - lehetőleg a víz alatt - ferdén vágjuk le a szárak végét, és végül állítsuk az előkészített gallyakat vázába.

forrás

Ha tetszett a cikk, oszd meg a barátaiddal is: