Egy érdekes növény a nappaliban remek beszélgetési témát kínál, azonnal oldja az eleinte mindig feszengő társaság hangulatát. A különleges virágzatok, érdekes formájú levelek, szembeötlő színösszeállítások nem maradnak dicséret híján. A ritkaságnak számító , ill. új fajok is méltó elismerést vívnak ki, és felkeltik a növényvilág érdeklődését azoknak is, akik eddig még nem lelkesedtek annyira.

 Vénusz légycsapója (Dionaea muscipula)

  Igazán elbűvölő ez a rövid életű, ragadozó évelő növény. Legyekkel vagy apróra vágott nyers hússal táplálhatjuk. Észak-Amerikából származik, az Egyesült Államok dél-keleti részén él, olyan nedves, mocsaras területeken, ahol csak ritkán fordul elő fagy, hó. 1763-ban írták le először, azonban létezését a tudósok is még évekig mítosznak tartották. 50 éve még nagyon elterjedt volt, de manapság egyre szűkül az élettere, a növény nemzetközileg fokozottan védett.

  A növény leveleinek végén helyezkednek el az édes illatot árasztó csapdák. Belsejükben mindkét oldalon 3-3 érzékelőszőr található. Amikor a zsákmány a csapdára száll és az érzékelőket megérinti, a levéllemezek fél másodperc alatt összezáródnak és foglyul ejtik az áldozatot. A kisebb rovaroknak még van esélyük kimenekülni a „fogak” közül, hiszen a növény csapdája először nem zárul be teljesen, így védekezik a túl kicsi zsákmány ellen, melynek megemésztése több energiába kerülne, mint amennyit a növény belőle nyerhet. Ha az áldozat megfelelő nagyságú és ismételten az érzékelőkhöz ér, a csapda légmentesen bezárul és emésztőnedvekkel telik meg, amíg a zsákmány fel nem oldódik. Az emésztés után, ami egy-két hét alatt zajlik le, a csapda újra kinyílik.

  A légycsapó kedveli a sok napsütést, ennek hatására csapói szép pirossá válnak, de félárnyékban is szépen fejlődik. Mivel mocsaras területen él, nyáron célszerű cserepestül 1-1,5 centiméter vízbe állítani. A rendes csapvíz nem a legmegfelelőbb, az esővízzel történő öntözést azonban meghálálja.  A növény mindenképpen párás környezetet igényel, ez egy terráriummal, vagy floráriummal könnyen megoldható, de ha nincs más lehetőség, egy vízzel teli tálca is megteszi. Télen a növény nyugalmi időszaka következik, ilyenkor fejlődése lelassul, egyes fajok kissé vissza is pusztulnak. Ebben az időszakban 3-15 °C körüli hőmérsékleten tartsuk, és csak annyira locsoljuk, hogy földje épphogy nyirkos legyen. A légycsapónak 100%-os tőzegmoha felel meg, de ezt keverhetjük mészmentes homokkal is.

Kobraliliom v. sisakos légycsapda (darlingtonia california)

  A vadon élő sisakos légycsapda Amerikában honos, Dél- Karifornia és Dél-Oregon között fekvő nedves hegyi rétken találkozhatunk vele. Szokatlan külsejű növénynek mindeddig csupán egyetlen faját fedezték fel.

    A cső alakúra csavarodott levelek 30 -50 cm hosszúra nőnek. Május és augusztus között sárgászöld és barnásvörös árnyalatokban játszó virágokat hoz. A fiatal növényt állítsuk árnyékos, az idősebbbeket világosabb helyre, de óvjuk őket a perzselő napsütéstől. Nyáron a szabadban, télen viszont lehetőleg tartsuk hűvös helyiségben. A sisakos légycsapda mocsári növény, ezért a nedves talajt és a magas páratartalmat kedveli, a vízpermet azonban árt neki. Minden év márciusában ültessük át, tiszta tőzeg, homok, és kevés faszén keverékébe. Szaporítása, tőosztással történik.

  Szokványos cserépben is jól mutat, a hatás kedvéért érdemes üvegedénybe ültetni, és körös- körűl kövekkel, vagy száraz gyökerekkel díszíteni.

 Szemérmes mimóza (Mimosa pudica)

  Ezt a a mókás növényt általában egynyáriként vagy rövid évelőként kezelik. Levelei érintésre összerándulnak, szélben és esõben is így viselkedik, de csak akkor, ha a hõmérséklet meghaladja a 18°C fokot. Azonban nem tesz jót a növénynek, ha túl sűrűn fogdossuk.

  A trópusi cserje a brazil sztyeppék növénye, magasság kb. 50 cm. Ha elegendõ napfényt kap – de ne érje perzselõ napfény –, nyáron rózsaszínes, lilás, pihés virággömböt nevel. Védett helyen a szabadban is tartható nyáron.

  A szemérmes mimóza bimbói júliusban jelennek meg, és egészen augusztus végéig virágzanak. Illata nincs. A cserepes fajta a virágzás után veszít értékéből, mi több, nehéz is átteleltetni, ezért nem érdemes megtartani.

Egylevelűvirág (streptocarpus wendlandii)

  Trópusi származásának köszönhetően az egylevelűvirág (Streptocarpus) szereti, ha egész évben meleg és világos helyen áll, de védve a közvetlen napsütéstől.

  Ideális számára egy kelet vagy nyugati fekvésű ablak. Legjobb az edény alátétjében locsolni - és semmi esetre sem gyakran. A hideg évszakban kevesebbet kell öntözni, és nem szükséges trágyázni. Megfelelő gondozás mellett az egylevelűvirág orchideaszerű virágai fáradhatatlanul nyílnak májustól a tél beálltáig.

Mexikói csipkeharaszt (Selaginella lepidophylla)

Összegömbölyödött, száraz labda formájában árulják ezt a jerikó rózsájának is nevezett különleges fajt. Vízbe téve, vagy nedves földre helyezve zöld páfrányleveleit 10-20 perc alatt kinyitja, feléledve „tetszhalott” állapotából.

  Afrika és Amerika forró sivatagos területein él, ahol csak ritkán esik az eső, így a növény alkalmazkodott az időjáráshoz. De ismert és kedvelt növény a kanári szigeteken is. A száraz időszakban kiszárad és egy barna száraz gumó formában vészeli át a csapadék mentes időszakot. 

  A Jerikót soha ne ültessük el virágföldbe, és ne tegyük a radiátor tetejére, mert tönkre megy. A vizet cseréljük alatta két - három naponta, és nyáron pótoljuk a nedvességet. Havonta egyszer érdemes a növényt újra kiszárítani, de ha jól érzi magát több hónapon keresztül is hagyhatjuk vízben. A növényt otthon is tudjuk szaporítani, ha már, rendelkezünk egy nagyobb példánnyal, egy éles késsel vágjuk ketté a tövet, így már rögtön két növényt kapunk.

Sárkány kontyvirág (dracunculus vulgaris)

  Ez a nyáron virágzó gumós növény nem tartozik a legszebb dísznövényeink közé, de érdekes virága mindenképpen figyelemre méltó. A sárkánykontyvirág viszonylag nagy helyet igényel. Jellegzetes, feltűnő növény. Általában egynyári növényként tartják, de ha nyár végén hagyjuk a növény leveleit elhervadni, és odafigyelünk az átteleltetésnél, a következő évben is kihajt.

  A sárkány kontyvirág a szobában, a télikertben vagy nyáron az erkéIyen érzi jól magát. A növény különösen szép látványt nyújt virágzáskor, ha nem hagyományos cserépben helyezzük el, hanem egy kicsit magasabb tálba tesszük. A növény hazája a Földközi-tenger keleti és középső vidékétől a Bulgáriáig terjedő terület.

   A növény gumóját áprilisban kb. 5 cm mélyre, lehetőleg nagy cserépbe ültessük el. Fontos, hogy a cserép aljára kavicsokból megfelelő drénréteget készítsünk. A növény nyáron virágzik. Ebben az időszakban gondoskodjunk magas páratartalomról. Nyár végén a sárkánykontyvirág levelei lassanként hervadni kezdenek. Ekkor kezdődik a magképződés. Fokozatosan csökkentsük az öntözővíz mennyiségét. Télen a gumó szinte teljesen kiszáradhat, de biztosítsunk számára 8-12 °C-os hőmérsékletet. A következő év áprilisában emeljük ki a gumót a földből, tisztítsuk meg, és ültessük el újra.

  A sárkánykontyvirág nem fényigényes növény, a déli ablakban a tűző napot egyáltalán nem viseli el. Világos, de árnyékos helyet keressünk a növénynek.

  Rovarokat csalogató az illata, viszont a kifejlett sárkánykontyvirág illata sajnos kicsit kellemetlen. Ez azonban a beporzás szempontjából fontos, ugyanis a növény így csalogatja magához a rovarokat.