A tél közepén virágzó növények a nyarat idézik, a komor időjárás ellenére jókedvet sugároznak. Téves a hiedelem, hogy a karácsonyi kaktusz csak december végén virágzik. Kedvező körülmények között már októbertől virulhat egészen februárig. Sőt, akár még húsvétkor is virágba borulhat!
 

   A karácsony környékére kivirágzó karácsonyi kaktusz néven ismert Schlumbergera és Rhipsalis növénycsaládok képviselőinek a látványa szinte mindent felülmúló élmény. Ez a növény szinte mindenki nagymamájának az előszobáját díszítette, kedvelt növény, mivel viszonylag kevés ápolás mellett is gazdagon virágzik és hosszú életű faj.

  A Schlumbergerák karácsony környékén hozzák a nagyobb mennyiségű virágot,de húsvétra még egyszer kivirágzanak. A levélzetük inkább felálló, lapos, egymásba öltött, imitált tüskékkel szegélyezett. A szárak végén hozza a különleges alakú virágait, amelyek elég sokáig díszítenek. Ezzel szemben a Ripsalisoknak laposan, szinte csüngve állnak a kerekded hullámos szélű ágai, szintén az ág végén hozzák a virágokat. A virágok színe mindegyiknél változatos, fehér, piros, rózsaszín, lila, újabban vannak krémszínű változatok is.

  A virágoztatásnak van egy-két titka, pl. az elvirágzás után egy kissé hagyjuk megpihenni a növényt, majd a tavasz felmelegedésével tegyük ki a kertbe nem tűző napos helyre, ahol az öntözést ne felejtsük el. Szeptemberben bevihetjük a lakás hűvösebb részébe, adhatunk neki tápanyagot és most már ne nagyon mozgassuk. Ilyenkor a bimbók kifejlődnek és decemberben elkezdenek nyílni.

  Az átültetést az elvirágzás után célszerű megtenni, esetleg a szaporítással egyszerre. A dugványok több tagból álló szárrészek legyenek, néhány napon át hagyjuk száradni, majd homokos közegbe ültessük.

  Világos, szórt fényű helyen tartsuk, az átlagos hőmérséklettől kicsit hűvösebbet szeret, pihenési időszakban elég néhány fok, fagymentes helyen. Arra kell csak figyelnünk, hogy 22 °C fölé ne menjen a szobában a hőmérséklet, ahol ő is tartózkodik, mivel melegben virágzása elmaradhat.

  Nyugalmi időszakban alig kell öntözni, a nyugalmi időszak elmúltával (bimbók megjelenésekor) öntözzük bőven. Ha a csapvíz kemény, akkor használjunk esővizet. Két öntözés között hagyjuk a talaját kiszáradni. Magas páratartalomra van szüksége, ezért gyakran permetezzük a leveleket, a cserepet pedig állítsuk nedves kavicsrétegre, ahol a pára biztosított, de a túlöntözés veszélye nem fenyegeti.

forrás, képek