A víz a kertkialakítás egyik legfontosabb kelléke, és minden körülmények között igazi látványosság. Lehet álló, folyó, spriccelő, csobogó. Nagyobb vonzerőt gyakorol ránk, mind bármilyen más építmény a kertben.

Víz a kertben

  Egy vízmedence helyesen a kert összképébe kapcsolva rendkívüli mértékben képes gazdagítani azt.  Pontosan tudnunk kell, hogy álló vagy folyó vizet kívánunk-e. Gondoskodnunk kell arról, hogy a kertben tartózkodó gyermekek számára veszélytelen legyen. Nincs sok értelme pompás vízmedencét tervezni, amelyet aztán biztonsági okokból kerítéssel kell körül vennünk. A dísztavak elsősorban dekoratív elemek, melyek a legkisebb kertben is kialakíthatóak. Kisszámú, ám gondosan kiválasztott szépséges növényekkel ültethetjük be, és  kertünk ékessége lehet. Alapszabály, minél kisebb a tó, annál kevesebb növényt ültessünk bele és a partjára, különben nem érvényesül a víztükör.

 A dísztavat ízlésünktől és a kert méretétől függően kötetlen vagy formális stílusban, kisebb vagy nagyobb víztükörrel alakíthatjuk ki. A parti sáv beültetésére szintén számtalan lehetőség közül választhatunk, sőt akár több kisebb medencét is összekapcsolhatunk egymással. A tisztán díszmedencék és természethű tavak között számtalan átmeneti forma létezik, a lehetőségeknek csak a fantáziánk szabhat határt.

  A merev vonalú, kerek, négyszögletes vagy négyzet alakú medencék mindig hatásos kertépítészeti elemek lehetnek. A növényekkel dúsan beültetett kertben megnyugtatóan hatnak a tiszta formák, mert a tekintetet odavonzzák. A medence dekoratív hatása tovább növelhető, ha a partjára egy szobrot, vagy egy különlegesen szép növényt ültetünk.

A kerti tó készítése

  Miután megvan a terület, ahová a tavat tervezzük, a kívánt méretet kijelöljük. 

A példában a kerti locsoló lett erre felhasználva. A szabálytalan formánál az ívelt forma kedvezőbb, kellemesebb.

 Miután a méretét meghatároztuk, kezdődik a munka, a tómeder kiásása. Ha ezzel végeztünk, akkor már a tóépítés nehezebb része befejeződött, innentől kezdve már  könnyebb dolgunk lesz.

  A vízszintet folyamatosan ellenőrizzük, erre a lejtős területeken van igazán nagy szükség.

Miután megvan, akkor a tómedret kézzel ellenőrizzük, hogy nincs-e éles kavics, gyökérdarab, esetleg cserép, vagy bármi más olyan tárgy a földben, ami a fóliát ki tudja szakítani. Érdemes homokkal, körbe"tapasztani" a medret, de ha ez nincs, akkor kiselejtezett pokróc, paplan, kabát is jó, a lényeg, hogy a tófóliát védjük egy esetleges sérüléstől. Aki teheti, kibélelheti a medret geotextíliával is. 

  A tófólia kiszámításának képlete: mindkét irányban a tó méretéhez adjuk hozzá kétszer a mélységet és kétszer fél métert a szélének. A kialakított "padokat" is vegyük figyelembe!

  Miután belehelyeztük a fóliát a medencébe, ügyeljünk arra, hogy maga a fólia  legalább 20 cm-re nyúljon túl a medren. A fölösleges részt ráérünk a legvégén levágni, ezt nem kell elkapkodni.  Következhet a medence vízzel való feltöltése, majd a növények beültetésem illetve a díszítő elemek kihelyezése.

  A medence szélén a fölösleges fóliát most már levághatjuk. Igyekezzünk takarni a medencét sóder, kulé kavics vagy egyéb dekoratív kővel, esetleg kőfóliával, az igényeinknek megfelelően.

Tipp: A kerti tó létesítésekor keletkezett földből egy sziklakertet is építhetünk, amit közvetlen a tóhoz csatlakoztatva készítünk el.

Tóparti növények

  Mivel a tópartra több követ kell helyeznünk a fólia megerősítésére, a víz közelében sziklakert alakítható ki. Palántáról és tőosztással szaporított növényeket ültethetünk a tópartra, amelyek jól viselik a meleget és a víz okozta párás környezetet.

  A tópart akkor hat természetesnek, ha változatos és tarka a növényvilága. Az évelők közé ültetett egynyáriak változatosabbá teszik a környéket.

  Az igénytelenebb évelők közül tópartra való a gólyaorr (Geranium) és a palástfű (Alchemilla).

Gólyaorr

Palástfű

  A sásliliom (Hermerocallis) és a pletyka (Tradescantia) a virágzó évelők igénytelen fajtája. Bokros, terebélyes fajták, tehát ezt figyelembe kell venni. Kedvelik a napsütéses vagy enyhén árnyékos helyet, meg a humuszos, vízáteresztő talajt. Nincs szükségük különösebb gondozásra. Ezek magasabb szárúak, de minden sziklakerti törpe évelő is ültethetõ a tópartra. Az árnyliliom, a nőszirom (Iris), a lizinka (Lysimachia), a kankalin (Primula), a zergeboglár (Tricyrtis) és a zergeboglár (Trollius).

Sásliliom

Közönséges lizinka

Zergeboglár

A tó beültetése

  Májusban a tó vizének hőmérséklete a vízinövények számára is megfelelő. Ajánlatos, hogy a vízben legyenek legalább 80 centi mélységű helyek. Itt nyáron a víz kevésbé melegszik fel, télen pedig nem fagy be. Sok vízinövény napimádó, azonban a túl sok nap is kedvezőtlen, mert az algák gyorsan elszaporodnak a vízben.

  A tó első feltöltése után még elég egyhangú látvány tárul elénk. Növények nélkül a tó csak egy élettelen vízfelület. A növények kiválasztásában azonban ne csak a külső megjelenés, a virág színe döntsön. A növényeknek a természetesség elérésében nagyon fontos szerepünk van, és némelyekre különös jelentőségű feladat hárul a kertben, a tóparton vagy a vízben. Egyes kevésbé mutatós fajták többet tesznek a tó tiszta vizéért, mint néhány gyönyörű virágú növény. Amennyiben lehetőségünk van rá, a tó csapvízzel való feltöltése után várjunk néhány napot a növények betelepítésével. Ez idő alatt a vízben lévő klór a levegővel érintkezve el tud távozni. Legjobb az ásott kút vize, természetesen akkor, ha tiszta a víz.

A növényeken múlik

  A tavirózsa pl. mély vízben érzi jól magát, a mocsári nőszirom és a sellővirág legfeljebb fél méteres vízben fejlődik. A szibériai nőszirom és a lizinka viszont a mocsaras, vizes tóparti részt kedveli.

Mit hová ültessünk?

A növények által kedvelt vízborítás mértéke alapján csoportosítják őket:

• parti zónába kerülnek a vízparti növények, amelyek a hagyományos kerti talajt kedvelik, tehát elviselik az időnkénti, a szokásosnál nedvesebb talajt is;
• lápkerti zónába a mocsári növények kerülnek, amelyek az állandóan nedves talajt kedvelik, sőt némelyek kisebb vízborítást is elviselnek. A vízfedés legfeljebb 10 centis lehet;
• sekélyvízi zóna, ahova a sekélyvízi növények kerülhetnek, amelyek már állandó víztakarást igényelnek. A növényeket legalább 20, de legfeljebb 40 centi víz boríthatja;
• mélyvízi zóna, vagyis a tavirózsák és a víz alatti növények,
• a tündérrózsák világa, a víztakaró 50 centi fölötti;
• úszónövények, a víz felszínén úsznak.

Az első három zóna között nincs éles határvonal, és a növények jó része megfelelően fejlőõdik a szomszédos zónákban is.
A vízparti növények többségénél nem lehet éles határvonalat húzni életterük tekintetében. Széles határok között váltakozik vízigényük, az éppen csak nedves talajtól a 30–40 centis víztakarásig, vagy akár a lápos, mocsaras talajig. Több növény is (gyékények, kákák, íriszek) kiválóan fejlõdik bármelyik helyen.

Tündérrózsák, avagy a tavirózsák

  A tavirózsák szinte nem hiányozhatnak egyik tóból sem, különleges virágaik és érdekes leveleik a tó meghatározó díszei lehetnek. A víz tisztán tartásában is fontos szerepük van, mivel leveleik beárnyékolják a vízfelszínt, így csökkentik az esetleges algásodás kialakulását. A tündérrózsa tavasztól őszig folyamatosan virágzik, ez idő alatt állandóan cseréli a leveleit, amelyek a felszínre bukkanás után szép lassan szétterülnek, majd elsárgulva eltűnnek a vízben. A tündérrózsáknak naponta több órás napsütésre van szükségük a megfelelő fejlődéshez. Hűvös, árnyékos helyen vagy áramló vízben növekedésük visszafogottabb lesz, leveleik, virágaik kisebbek és halványabbak lesznek. Ezért ültessük őket a tó napos részére, de távol a szökőkutaktól, vízesésektől.

  A tündérrózsák gyökérzete nagy kiterjedésű, jelentős a tápanyagszükséglete, ezért a legnagyobb ültetőedényre van szükségük, jó minőségű táptalajjal feltöltve. Ha közvetlenül a tó aljára ültetjük a növényeket, nem lesz gondunk a tápanyag-utánpótlásra, így a tündérrózsák fejlődése is zavartalan lesz.

  A kifejlett növények tőosztással szaporíthatók, erre a május-június a legmegfelelőbb. A gumós gyökértörzset, a rizómát éles késsel vágjuk ketté. A vékony gyökereket a rizóma alatt vágjuk le, majd a rothadó részeket és az öregebb leveleket távolítsuk el. A rizómákat kissé ferdén tegyük a földbe úgy, hogy a tenyészcsúcs a felszínen legyen, a vízzel kissé érintkezzen, és a hajtások felfelé nőjenek.

  A táptalaj tetejére szórjuk gyöngykavicsot, amely megakadályozza a föld kimosódását, valamint a gyökerek elmozdulását. Az átültetett növényt ne engedjük le rögtön a mély vízbe, ezt csak fokozatosan tegyük. Várjuk meg, míg az első új levelek megjelennek. Léteznek trópusi tündérrózsák, amelyeknek a mi éghajlati viszonyaink nem felelnek meg, vagy csak üvegházban tarthatóak. Ezek a növények folyamatosan melegebb vizet igényelnek, és természetesen a telet sem vészelik át. A trópusi tündérrózsák nagyszámú, különleges színű virágokat hoznak.

 Nincs lehetőséged kerti tó kialakítására, de a víz jelenlétét szükségesnek tartod a kertedben? Erre itt kaphatsz ötletet!

forrás