A levenduláról a legtöbb embernek a mediterrán éghajlat, a jellegzetes illat, és a gyönyörű lila szín jut eszébe. Az ókorban ez a növény a szépségápolás egyik fő virága volt, használták testre kenve, szappant készítettek belőle, vagy épp a fürdővizet gazdagították vele. De sokszor a száraz virágot a padlóra szórva illatosították a szobát.

  A levendula egy mediterrán félcserje.  Élénk lila virágaival a gyógy és fűszerkertek egyik kedvelt növénye. A levendula tövet nyáron is elültethetjük, de fontos hogy sok nedvességet tudjunk biztosítani számára kertünk legmelegebb és legnaposabb részében. Miután mediterrán származású, ne ültessük hideg árnyékos részre. A mésztartalmú, agyagos, tápanyagokban szegény talaj kiváló a számára. Igénytelen száraz homokos talajon is megél, ezért alkalmas sziklakertbe is. Cserépbe ültetéshez ajánlatos a növény méretének kétszeresét befogadó edényt választani. Talajához keverjünk homokot, apró kavicsot, alulra pedig kavicsos réteg kerüljön.

  Rendszeresen metsszük a növényt, ha pedig szegélynek ültetjük, akár mikor formára igazíthatjuk. Egyébként ősszel vagy kora tavasszal vágjuk vissza körülbelül a kétharmadára. A fás részeknél azonban már ne vágjuk le, mert nem hajt ki újra. A tetvek és a hangyák nem kedvelik a levendula illatát, érdemes kertünkbe telepíteni csoportosan a növényből.

  Szaporítani késő ősszel vagy kora tavasszal kell. A legegyszerűbb az idős tövek szétosztása, amit oly módon kell megoldani, hogy a tőosztásból származó növények mindegyikének erőteljes legyen a gyökérzete.  A friss virágokat a virágzás vége felé szedjük le, amikor a virágok már kezdenek halványulni.

A növénynek igen magas az illóolaj tartalma, ezért számtalan területen felhasználhatjuk. Az illóolaj csökkenti a fájdalmat és enyhíti az idegességet, a depressziót.

forrás, képek